Teltek az évek és a csoportunk által végzett munka kezdett egyre látványosabb formákat ölteni. Három évvel később már hat űrszondánk cirkulált szerte a Naprendszerben, és folyamatos, élő közvetítéseket rendeztünk az általuk mutatott képekből, melyekért súlyos pénzeket fizettek a világ nagy tévétársaságai. Így megengedhettük magunknak, hogy további fejlesztéseket eszközöljünk a laboratóriumban és a nemrég vásárolt kísérleti telepen.
Kellemetlenül száraz, fojtott meleg volt azon a napon, mikor több hónapos szünet után ismét fölutaztam Budapestre. Ezúttal egyedül mentem a saját rozoga, horpadásokkal teli, öreg, vízmeghajtásos Ladámmal. Végigdöngettem a néptelen autópályán, a fölhajtósávnál óvatosan kikerülve a fizetőkapuk romjait. Amióta lerombolták őket a helybeliek, ingyen lehet közlekedni a széles, repedésekkel tarkított aszfalton.
UV szűrő szemüvegemen keresztül szomorúan szemléltem a környező földeken kókadozó gyér termést. Az idén is nagy volt az aszály, a gazdák sokfelé imádkoztak az égiekhez egy kis esőért, de a nyár csak porviharokat hozott és forróságot a Kárpát-medencébe. Ha így megy tovább, egészen biztosan bevezetik a jegyrendszert vidéken is.
Azért indultam útnak nappal, hogy elkerüljem az utakon garázdálkodó rablóbandákat, akik többnyire éjszaka portyáztak az országúti rendőrség által nem ellenőrzött területeken. Így persze csurgott rólam a víz a kocsiban és kóválygott a fejem a hőségtől, de hősiesen tűrtem a megpróbáltatást. Volt időm megszokni a mostoha körülményeket az elmúlt években.
Onnan tudtam, hogy közeledem a fővároshoz, hogy az út szélén egyre több autóronccsal találkoztam. Amióta a vizezett benzin literenkénti ára kétezer forint fölé emelkedett, már csak azok jártak az utakon, akiknek volt pénzük átalakíttatni a kocsijukat teljesen vízmeghajtásos üzemmódra. Az én huszonhat éves ladám négy deci csapvizet fogyasztott száz kilométeren, úgyhogy évente átlag egyszer kellett tankolnom a konyhai csapnál. Bár a motor házilag lett összebuherálva, mégis kitűnően működött, jobban mint remélni mertem volna. A kipufogócsőből áradó oxigéndús vízgőz pedig a legszigorúbb környezetvédelmi szabványoknak is tökéletesen megfelelt, érthető okokból.
Nem mentem be a belvárosba, még jóval előtte lekanyarodtam az útról és Csepelnek vettem az irányt. Valahol ott a szigeten, egy raktárépületben várnak rám a többiek az Egyes Számú Kísérleti Telepen.
A drótkerítéssel övezett rozsdás fémépülethez érve meg kellett állnom, hogy kinyithassam a kaput, melyen egy tábla lógott, rajta magánterület felirattal. A kapusfülke üres volt, sehol sem láttam az őröket. Csak nem történt valami baj? Óvatosan behajtottam a parkolóba a többi ütött kopott személygépkocsi és kisteherautó közé. A múltkor, mikor a telepen jártam, legalább kétszer ennyi jármű állt itt. Úgy látszik az emberek többsége bement a városba valamiért. Magamhoz vettem a degeszre tömött hátizsákomat és kikászálódtam a verdámból.
Az egyik oldalajtón keresztül léptem be a kivilágított raktárcsarnokba. Hetek óta nem jártam itt, s most boldogan szívtam be a hűs, fémszagú levegőt. Dénes, a térenergia generátor egyik fejlesztőmérnöke sietett oda hozzám mocskos trikóban, kezében műanyag alkatrészeket cipelve. Arcára kiült a lelkesedés, amint észrevett engem.
- Szevasz Feri, csakhogy ideértél végre! Megvan a csatlakozó egység?
- Szia! Persze! Gábor üzeni, hogy most nem tud eljönni. Ezt küldi és sok sikert kíván! - vettem elő a zsákomból egy zsírpapírba csomagolt alkatrészt. - Hogy haladtok?
Odasétáltunk a terem közepén magasodó acélszürke űrhajóhoz, melynek tetején Álmos és György bütyköltek valamit elmélyülten. Felkiáltottam nekik, mire ők futólag intettek és lemásztak a hajó belsejébe.
- Ez hát a Hungária-1! - néztem föl az acélszürke burkolólemezekből összetákolt korong alakú szerkezetre.
A tizenkét méter átmérőjű és több, mint négy méter magas csészealj kecses támlábakon nyugodott az olajfoltos betonon. Körülötte gépekkel és szerszámokkal telezsúfolt asztalok, ládák és targoncák csoportosultak, mint csibék a kotlós körül. Az első magyar gyártmányú, antigravitációs elven működő űrhajó prototípusa végre készen állt, hogy megtegye történelmi jelentőségű útját a kozmoszban.